Egy elég különös szabályról van szó, melynek alkalmazását megnehezíti, hogy a kérdés bonyolult, több szubjektív eleme lehet, és hogy egész egyszerűen ellentétes a közbeszerzés, és maga a pénzt költő közösség céljával... hisz miért lenne az probléma, hogy ajánlatkérő alacsony áron szerezhet be árut, végeztethet munkákat? Miért kellene az ilyen ajánlattevőket szankcionálni? Mindenesetre létezik ilyen szabály, és az ajánlatkérő számára egyszerre kellemes és kényelmetlen a pillanat, mikor meglát egy feltűnően kedvező árat.

„Egy ajánlati ár irreálisan alacsony voltának megállapításához a jelenlegi szabályozás szerint a szerződés tárgyát kell kiindulópontnak tekinteni. Annak megítéléséhez, hogy a szerződés tárgya milyen ajánlati ár – így az adott ajánlattevő rendelkezésére fedezet – esetén valósítható meg, az ajánlatkérő a korábbi tapasztalataira, a becsült érték meghatározásakor figyelembe vett adatokra, valamint a piaci viszonyokra tud támaszkodni. Amennyiben a fenti szempontok, mint viszonyítási alapok bármelyike alapján az adott ellenszolgáltatás irreálisan alacsonynak minősül, beáll az ajánlatkérő indokoláskérési kötelezettsége. (…)A beérkezett ajánlati árakat másodlagosan egymáshoz lehet viszonyítani, tekintettel arra, hogy valamennyi ajánlattevőnek ugyanazon feltételek mellett kellett az ajánlati árat meghatározni.” [D.740/20/2016.]

Mivel ajánlatkérőnek csak akkor kell vizsgálódnia, ha az irreálisan alacsony ár „az értékelési szempontként figyelembe vett ár vagy költség, vagy azoknak valamely önállóan értékelésre kerülő eleme tekintetében” áll fenn, adja magát a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a – mondjuk egyösszegű – ajánlati ár alapját tételes költségvetések képezik, melyek elemei azonban önállóan nem kerülnek értékelésre. Hisz fentieket figyelembe véve csak az ajánlati ár túlzott alacsonysága képezheti vizsgálat tárgyát. Vagyis ajánlattevő mondjuk idő szűkében megteheti, hogy minden tételt beáraz pl. 100 Ft,-ra, míg az egyikre egy olyan rendkívüli összeget ad meg, mellyel együtt már kijön a kívánt ajánlati ár? A D.211/16/2021. döntésben, ahol a kérelmező egy több tételes költségvetésben a nyertes ajánlattevő által egyes termékeknél megadott árakat sérelmezte azok túlzott alacsonysága miatt, a DB nem utasította el az egyes elemek vizsgálatát, sőt el is végezte azt, bár hozzáfűzte, hogy „Az ajánlatkérő az ajánlatot nemcsak tételenként, hanem összességében is vizsgálja, hiszen a vállalás megalapozottsága ennek alapján ítélhető meg”.

„Az ajánlatkérő az ajánlati ár indokolásának értékelése során csak olyan elemeket kérhet számon az ajánlattevőtől, amelyeket a felhívásában vagy a dokumentációban előírt. Jelen esetben az ajánlatkérő sem a személyi állományra, sem annak összetételére, számára, sem a munkálatok elvégzésének időpontjára vonatkozóan nem írt elő feltételeket, ez az ajánlattevő egyedi döntése, kompetenciája.” [D.323/14/2017.] „Az ajánlatkérő feladata, hogy konkrétan nevesítse, mely ajánlati elemekkel kapcsolatosan kér ajánlattevőtől indokolást, így az általános jellegű, csak a törvény szövegre, illetve jogszabályi helyekre hivatkozó indokoláskérés nem fogadható el. (…) Az ajánlattevői kötelezettség teljesítése érdekében az ajánlattevőnek kiemelt figyelemmel kell lennie az ajánlatkérő által megfogalmazottakra. Így amennyiben az ajánlatkérő kifejezetten választ vár a munkavállalói vagy a szakember létszám, az egyes szakágakat érintő feladatok, vagy éppen tételes levezetést vár az alvállalkozó díj és az alvállalkozói igénybevétel kapcsán, úgy ezeket az ajánlattevőnek szem előtt kell tartania és erre az árindokolása keretében egyértelműen, az ajánlatkérő számára is értelmezhető és ellenőrizhető módon indokolást kell adnia.” [D.1/13/2019.]

Végül is a 72. § (3) szerint „ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha a közölt információk nem indokolják megfelelően, hogy a szerződés az adott áron vagy költséggel teljesíthető.” Vajon e kitétel egyben azt is jelenti, hogy nem lehet anélkül ajánlatot tenni egy eljárásban, hogy ajánlattevő részére legalább nullszaldósra jöjjön ki a teljesítés? A Kúria egy döntése szerint „A tulajdonos és képviselője ellenszolgáltatás nélküli mérnöknapjai tudatos döntés eredménye a csökkentett nyereségtartalommal elvállalt nagy referenciaértékű munka elnyerése érdekében, amely méltányolható körülmény a gazdasági válság sújtotta időben és az élesedő konkurenciaharc közben. (Kfv.VI.37.218/2011/10.) – Ezek szerint maga az ajánlattevő, mint természetes személy a saját tételes munkabéréről akár teljesen le is mondhat, feltéve hogy az ajánlati ár ettől függetlenül is fedezi az ajánlattevő költségeit? Ez akkor lenne igazán érdekes, ha mondjuk a közbeszerzés egy személy részéről elvégzett munkát igényelne, és az éppenséggel maga az ajánlattevő lenne. Ez esetben ajánlattevő vajon korlátlanul mehet alá az árban? És mit kezdene a jogalkalmazó egy olyan esettel, ahol az adott szerződés elvállalása ajánlattevőnek akár veszteséges lenne, és csak más szerződésekből származó bevétellel tudná ellensúlyozni azt? Jó, erre van válasz: a keresztfinanszírozást a DB a D.313/16/2012. és egyéb döntéseiben sem tartotta elfogadhatónak: „Az ajánlati ár elfogadhatóságával kapcsolatban jogszerű döntés kizárólag a konkrét szolgáltatással összefüggésben felmerült költségelemek, árképző tényezők alapján hozható és nem más szerződések teljesítésének körülményeire hivatkozással. A DB következetes joggyakorlata alapján tehát nem fogadható el az ár indokolásaként olyan érvelés, amely szerint az ajánlattevő más, előnyös szerződésekre hivatkozik a költségeinek felszámítása tekintetében, ezért a Döntőbizottság álláspontja szerint ezen hivatkozás a döntés során nem volt figyelembe vehető.”

Kbt 72. § (1) „Az ajánlatkérő az értékelés szempontjából lényeges ajánlati elemek tartalmát megalapozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni és erről a kérésről a többi ajánlattevőt egyidejűleg, írásban értesíteni, ha az ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul alacsony összeget tartalmaz az értékelési szempontként figyelembe vett ár vagy költség, vagy azoknak valamely önállóan értékelésre kerülő eleme tekintetében.