A 2010-től kezdődő és mai napig tartó második Fidesz-kormányzás bővelkedik érdekes eseményekben, ez a jog felől nézve sincs másként. A kísérletező kedv sok területen tapasztalható, ebbe a kategóriába esik a nemzeti konzultáció is, ami elvileg a népnek ad beleszólási lehetőséget a kormányzat jövőbeli cselekvéseibe, ezen belül a jogalkotásba is, ezért mindenképp érdemes beszélni róla egy jogi blogon is.
Kormánypárti oldalon természetesen hasznos eszközként tekintenek a konzultációra, míg ellenzéki oldalon alapvetően ellenséges a hozzáállás. A Népszabadság online 2011-ben „Szociális konzultáció: álkérdések 800 millióért”[1] közölt cikket úgy, hogy abban csak felsorolják a kérdéseket, de arról egy szó sem esik, hogy azok mitől lennének álkérdések. Index cikk cím: „Szociális konzultáció: csak az ingyensör hiányzik”[2] – ennek is érdekes a logikája, gyakorlatilag azt rója a kormányzat terhére, hogy túl jó dolgokat kínál fel a polgároknak. A 444-en megjelent egyik írás[3] sorra veszi a nemzeti konzultációkat, mindegyiknél a „legértelmetlenebb kérdés” és a „legfelháborítóbb kérdés” kategóriájával, és a „Nyilvánvalóan aljas és/vagy hazugságot sulykoló kérdések száma” statisztikával. A 444 egy másik cikke szerint „több, de általában tartalmilag egyező lehetőség”[4] közül lehet választani. Ez is különös állítás, mivel azon lehet vitatkozni, hogy a kérdéseknek van-e jelentőségük, de a válaszok között pont hogy szinte mindig van legalább egy, a kormányzati szándékkal éppen ellentétes lehetőség.
A címben feltett kérdés megválaszolásánál az egyik sarokkő az lehet, hogy a konzultációban feltett kérdéseknél ténylegesen adott-e választás lehetősége: konkrét-e a kérdés, nem túlságosan általános, és hogy van-e érdemi dilemma, azaz a kormányzat által – sejthetően – preferált választól eltérő, akár azzal ellentétes választ is van-e „értelme” választani, tehát az nem teljesen logikátlan, erkölcstelen, általában a társadalom széles körben vallott értékeivel teljesen szembemenő.
A másik szempont természetesen az, hogy a kormányzat figyelembe veszi-e a többségbe került válaszokat.
Az utóbbi 12 évben a mostanival együtt 12 nemzeti konzultáció lett lefolytatva, tehát bőven van miből szemezgetni, és tanulságokat levonni. Kíváncsian kezdtem el nosztalgiázni, mivel jó sok idő telt már el az első konzultáció óta, és nem is igazán tudtam felidézni a kérdéseket. Valami olyasmi rémlett, hogy néha van egy-két konkrétabb kérdés, de inkább egyfajta reklámmal egybekötött közvéleménykutatásként maradt meg emlékeimben a konzultáció. Ehhez képest elég meglepő volt átnézni újra a témákat és a feltett kérdéseket, azok között ugyanis sok egészen konkrét, amire reálisan adható többféle válasz. A kormány persze kerüli az olyan témákat, amiből igazán kellemetlenül jöhetne ki, és előnyben részesíti azokat a kérdéseket, amiknél borítékolható a többségi válasz, de azért volt bőven eset, ahol megvolt a „kockázat”, hogy nem az a válasz jön ki győztesnek, amit ők reméltek. Ilyen volt például az, hogy a szülők gyakorolhassák-e kiskorú gyermekük nevében a választójogot, ami azért egy nem akármilyen felvetés. Azt hiszem, itt a kormányzat a pozitív válaszok többségében reménykedett, ami végül nem jött össze (74% mondott nemet erre, 15% mondta, hogy a gyermekek számától függetlenül további egy, 8% pedig azt, hogy a gyermekek száma szerinti számú további szavazatot kapjanak a szülők). De ilyen volt a (mai) Magyarország és a határontúli magyarok viszonyát pedzegető kérdés is, ahol a 2004-es népszavazás kudarca is megismétlődhetett volna. Ugyanis csupán 61% mondta, hogy Magyarország új alkotmánya fejezze ki a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét úgy, hogy emellé kötelezettségeket is fogalmazzon meg a mindenkori kormányok számára, míg 28 % azt mondta, hogy elég lesz az összetartozás kifejezése is, 9% pedig még ezt se tartotta szükségesnek.
Voltak kevésbé egyértelmű kérdések, például a „Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol?”. Itt laikusként nem nagyon tudnám megmondani, mivel lehet megtörni az említett lobbit (Plusz adó a nagy gyógyszergyártóknak? Orvoslátogatások tilalma?)
Mivel átvenni az összes kérdést elég fárasztó lenne, ezért néhány példát emelnék még ki.
Néhány nagyobb súlyú kérdés:
Vannak, akik szerint az új magyar alkotmánynak csak az állampolgárok jogait kellene deklarálnia, kötelezettségeket nem. Mások szerint a jogok biztosítása mellett a legfontosabb, a közösség iránti felelősségünket kifejező állampolgári kötelezettségeknek (munka, tanulás, honvédelem, környezetünk védelme) is helyt kell adni a dokumentumban. Ön mit gondol?
Vannak, akik azt gondolják, hogy az új alkotmánynak védenie kell a nemzeti vagyont, különös tekintettel a termőföldet és a vízkészletet. Mások ezt nem tartják fontosnak. Ön mit gondol?
Vannak, akik szerint az oktatási rendszert úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a valós gazdasági igényekhez igazítani. Ön mit gondol?
Legmegosztóbb kérdések a konzultációk eredményei alapján
Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára. Ön mit gondol?
(33,9%: csak természetben;
49,7%: pénzben és természetben megosztva;
14,8%: csak pénzben;
1,6%: nem tudom megítélni
Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. Ön mit gondol?
25,3%: kapjanak többet
55,3% kapjanak, de csak azok, akik emellett megfelelő időtartamú munkaviszonnyal is rendelkeznek.
17,5%: A nyugdíjban nem kell honorálni a gyermekek nevelését.
1,8%: nem tudom megítélni
„Magyarország sokat tett eddig a bajba jutott devizahitelesek megmentéséért a kilakoltatási moratórium bevezetésével, a kedvezményes végtörlesztés és az árfolyamgát rendszerével, de vannak, akik szerint ez nem elég, további lépések szükségesek. Mások szerint nem kell többet tenni a devizahitelesekért. Ön mit gondol?”
50,2% Többet kell tenni a bajba jutott devizahitelesekért.
38,3% Elegendő az eddigi segítség, nincs szükség többre.
11,5% Nem tudom megítélni a kérdést.
A devizahitelek tilalmának feloldása:
33,8% igen
54,4% nem
11,8 % nem tudta megítélni a kérdést.
Érdektelen/nem konkrét/valódi döntést nem jelentő kérdés:
Bevándorlási konzultáció első hat kérdése (pl. „Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?”)
Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország új alkotmánya büntetés terhe mellett tegye kötelezővé a megjelenést annak, akinek az Országgyűlés valamelyik vizsgálóbizottsága meghallgatásra idézést küld. Ön mit gondol?
A kormányzat figyelembe veszi a többségbe került válaszokat?
Lehet egy ellenérv a konzultációval szemben, hogy a kormányt elvileg semmiben sem kötelezi, de a gyakorlatban mégis lehet egyfajta ’gentlemen's agreement’ jellege, hisz a kormány a saját szavahihetőségét rontaná le azzal, ha nem teljesítené a többség akaratát. Aki maguknak a kérdéseknek a létjogosultságát is vitatja, annak talán ez se fog jelenteni semmit, de érdemes megemlíteni, hogy eddig egy kivétellel (legalábbis én csak ezt az egyet láttam) mindig figyelembe vették a többségi döntést. A válaszolók tehát dönthettek a tényleges életfogytiglanról, arról, hogy legyen-e konkrét felelősségvállalás az elszakított területeken élő magyarokra nézve, de például maga a Fidesz egyik emblematikus intézkedése, a rezsicsökkentés is meg volt szavaztatva. Mondjuk pont ez utóbbi kérdés példája annak, amikor a többségében lakossági oldalt képviselő embereknek választaniuk kell a saját és valamilyen tőlük idegen érdek között, ahol viszont borítékolható, melyiket fogják választani. Az egy kivétel, ahol nem teljesen a többségi válasz alapján történt a jogalkotás: az államadósságnak való plafonszabásnál a többség arra szavazott, hogy legyen plafon, és attól semmilyen módon ne térhessen el felfelé az állam, ám az Alaptörvényben végül adtak lehetőséget az eltérésre, azaz a plafon feletti adósságvállalásra.
Az ellenzéki pártok szerint a Fidesz hatalomgyakorlása nem demokratikus, a jogállami értékeket nem tiszteli, sőt az ország egyfajta diktatúrává kezd válni. De vajon mennyire vall demokratikus értékeket az az ellenzék, aki az érdemi párbeszéd, a népakarat kifejezésének egyik lehetőségét ilyen mereven elutasítja? A konzultációra adott ellenzéki reakció úgy vélem jól tükrözi a többségi demokrácia egyik elfajulását. Ennek hátterében az áll, hogy az ezt követő államokban a folyamatos formálódás eredményeként előbb-utóbb két nagy, nagyjából egyenlő népszerűségű tömb alakul ki. A hatalom megszerzéséhez a választáson többséget kell szerezni, viszont mivel a két tömb nagyjából ugyanakkora, így gyakran nüansznyi különbségek döntenek egy választáson, ami képes egy kicsit megbillenteni a mérleget az egyik párt irányába. Ebből viszont következik, hogy nem lehet hibázni, a másik oldal felé semmilyen elismerést sem szabad gyakorolni, minden fronton és minden kérdésben a lehető legkeményebben kell nekitámadni, mert a gyengeség akár legkisebb jelére is bekövetkezhet az az apró eltérés, ami az egyik tömbnek négy év teljhatalmat, a másiknak pedig legfeljebb néhány ember csinos fizetését biztosítja. A legnagyobb erőt akkor lehet mutatni, ha mindenhol, ahol csak lehet, kétségbe vonjuk a másik tömb értékeit, bárkit és bármit, ami onnan jön. A hazai ellenzék is ezt a receptet követi (ahogy egyébként maga a kormánypárt is). Pedig a konzultációk esetében voltak kérdések, ahol versenybe szállhatott volna az ellenzék. A civil szervezetek állam általi ellenőrizhetősége például konzultációs kérdés volt: az ellenzék egyértelműen amellett volt, hogy nem szabad a civil szervezetek bevételeinek forrását átláthatóvá tenni, mégsem próbálta meg mozgósítani az ellenzéki szavazókat, hogy erre a kérdésre nemmel feleljenek. Ugyanígy lehetett volna dönteni például az uniós bevándorlási kvótarendszernek való megfelelésről, és még sok másról, például a mostani konzultációban a szankciókkal való egyetértésről.
Összefoglalva, a konzultáció szerintem egy hatékony eszköz, ami jelenleg az alacsony részvétel miatt korlátozottan tölti be a funkcióját, de ez elsősorban a politika résztvevőinek hozzáállásáról ad látleletet. A konzultációt kezdeményező kormány védelmében elmondható, hogy sokszor komoly, akár népszavazásnak is beillő jelentőségű kérdésekről kérik ki a választók véleményét, viszont kevésbé pozitív a manipulatív szóhasználat vagy a közvéleményt megosztó, esetleg egyszerűen komolytalan képek, mint a vigyorgó Soros és a brüsszeli bomba. Az ellenzék ellenséges hozzáállása viszont egyáltalán nem áll arányban a konzultációk hasznosságával, sokkal inkább egyfajta automatikus reakció, aminek hátterében a többségi demokrácia szabályai által diktált haszonelvűség áll. Ami viszont azt az ellentmondást eredményezi, hogy a magát a demokrácia letéteményesének, a másik oldalt diktatórikusnak tartó politikai erő egy demokratikus eszköz létjogosultságát vitatja el.
[1] http://nol.hu/belfold/szocialis_konzultacio_800_millio_forintert-1056801
[2] https://index.hu/belfold/2011/05/03/tiz_kerdes/
[3] https://444.hu/2020/07/14/a-magyar-tortenelem-kilenc-legjobb-nemzeti-konzultacioja
[4] https://444.hu/2019/07/31/kirugtak-a-nemzet-fo-konzultatorat
