A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság határozatát megváltoztatva megtagadta a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését.
Néhány a főbb következtetések közül, a szó szerint átvett szöveg idézőjelben:
- A kérdés nem ütközik az Alaptörvény X. cikk (2)-be, miszerint „tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”. A Kúria szerint „a kérdés nem a tudományos igazság kérdéskörébe, így a tudományos kutatás, a tudományos ismeretek megszerzésének körébe esik, hanem a „nemátalakító kezelések elérhetőségé”-nek jogi biztosításával kapcsolatos, s nem vonja kétségbe a betegség, illetve a szomatikus állapotok létét és a kezelés lehetőségét, orvosszakmai szükségességét, hanem annak jogi feltételhez kötésére, mint jogpolitikai kérdés eldöntésére vonatkozik.”
-A Kúria szerint a magyar közjogi rendszerben „egyértelműen kijelenthető, hogy az Országgyűlés törvényalkotási hatáskörét bármely társadalmi viszony irányába nyitottnak kell tekinteni. Az Alaptörvény keretei között, tehát az Országgyűlés bármely szabályozást igénylő társadalmi viszonyt a törvényalkotás körébe vonhat (…)”
-„A Kúria megítélése szerint a „nemátalakító kezelések” az egészségügyi önrendelkezési jog gyakorlásának terrénumába esnek, így tehát az emberi méltósághoz való jog részelemét képezik.”
-A Kúria megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) a)-ba ütközik, mely szerint „Nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről;” Ezt azzal indokolta, hogy a „(…) kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás az „igen” és a „nem” szavazatok többsége esetén is olyan alapjogi kollíziót eredményezne, amelyet csak az Alaptörvény módosításával lehetne feloldani.”
A Kúria elég mélyen belement alapjogi vonatkozásokba, de vajon megtehette ezt? A népszavazásokat részletesen szabályozó 2013. évi CCXXXVIII. törvény (Nsztv.) 11. § (1) szerint „A Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az e törvényben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.” És a 30. § alapján a Kúriának is ekkora a mozgástere, amikor egy NVB által már hitelesített kérdést felülvizsgál. Két főbb tartalmi követelmény van a kérdéssel szemben:
-A kérdés tartozzon az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe, és ne tartozzon az Alaptörvény 8. cikke által tiltott tárgyak közé: a magyar jog a népszavazásnál a negatív megközelítést alkalmazza, vagyis alapvetően mindent enged kérdésként, ami az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik, csak a kivételeket határozza meg külön, például nem lehet népszavazást kezdeményezni az Országgyűlés feloszlatásáról, közkegyelem gyakorlásáról, és még jó pár dologról, de ami itt a legfontosabb, hogy az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről sem. Tehát a kérdés maga közvetlenül nem irányulhat az Alaptörvény módosítására, de az ún. burkolt alkotmánymódosítás is tiltott, azaz olyan kérdés se lehet, ami nem utal ugyan konkrétan Alaptörvény módosításra, de az Országgyűlés a kérdésre adott válasznak csak így tudna eleget tenni.
-A kérdésnek egyértelműnek kell lennie: a Nsztv. 9. § (1) szerint „A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.”
Elvileg tehát tartalmi oldalról ezeket vizsgálja az NVB, illetve a Kúria. A Kúria az egyértelműséggel nem foglalkozott, hanem az első követelmény sérelmét állapította meg, mivel szerinte a kérdés az Alaptörvény módosítására irányul, ami tiltott tárgykör. De ehhez elég szövevényes indokoláson keresztül jutott el, és ennek során mélyen bele kellett mennie az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésébe, olykor feltételezésekbe is bocsátkozva. A végkövetkeztetések pedig pont ennyire bizonytalanok. A Kúria vizsgálta az érvényes és eredményes népszavazás mindkét lehetséges kimenetelét, ennek során az Alaptörvény alábbi három szakaszát vetette egybe:
II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz (…)
XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
I. cikk (3) (…) Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
A Kúria szerint „a „nemátalakító kezelések” az egészségügyi önrendelkezési jog gyakorlásának terrénumába esnek, így tehát az emberi méltósághoz való jog részelemét képezik. (…) amennyiben a feltenni szándékozott népszavazási kérdés alapján megtartott érvényes és eredményes népszavazáson a „nem” válaszok kerülnek többségbe, azáltal az Országgyűlés olyan jogalkotásra lenne köteles, amely a kiskorúak minden csoportja tekintetében – függetlenül döntési-belátási képességeiktől és az orvosi kezelés típusától – tiltaná a nemátalakító kezelések elérhetőségét nem csupán az állami ellátás keretei között, hanem generálisan is. Ezáltal minden kiskorú alapjog-gyakorlását, önrendelkezési jogát és a testi integritáshoz való jogát korlátozná, mely korlátozás akkor elfogadható alkotmányossági szempontból, ha az az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés második mondatának megfelel. [48] A Kúria álláspontja szerint jelen esetben megállapítható az az alkotmányos indok, azon más alapvető jog érvényesülésének biztosítása, amely a korlátozást legitim módon igazolja [Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés]. Ugyanakkor a kiskorúak minden csoportjára és minden kezelésre kiterjedő korlátozás ezzel az elérni kívánt céllal nem áll arányban, az életkori és döntési képességektől független sommás tiltás az önrendelkezési jog olyan mértékű korlátozását jelentené, amely az emberi méltóságból levezetett önrendelkezési jog lényegi magját vonná el.”
A Kúria utóbbi megállapításából az következik, hogy az Országgyűlésnek – az emberi méltóságból kiindulva - valamilyen módon lehetővé kell tennie, de legalábbis nem szabad teljesen megtiltania a kiskorúak nemváltoztatását. Úgy vélem, ezen a ponton a Kúria, túllépve az ezen eljárásban jogszabály által kijelölt hatáskörén, alkotmánybírósági szerepkört öltve gyakorlatilag előre elbírált egy esetleg a jövőben megszülető törvényt. Az nem mondható, hogy ténylegesen alkotmánybírósági hatáskört is sértett, mert valójában sehol sincs leírva, hogy az Alaptörvény értelmezésére, rendelkezéseinek tartalommal való megtöltésére csak az Alkotmánybíróság jogosult, a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata (normakontroll eljárás), mint alkotmánybírósági hatáskör pedig a már elfogadott jogszabályokra vonatkozik.
Az „igen” válaszok többsége esetére pedig a legfőbb bírói szerv megállapította, hogy „az Országgyűlés a feltett kérdés alapján olyan jogalkotásra lesz köteles, amellyel minden fiú és lány gyermek részére általánosan, korlátok nélkül „elérhetővé” kell tennie a „nemátalakító kezeléseket”, ez viszont az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés második mondatába szükségszerűen beleütközik. Egy ilyen jogalkotás a születési nemhez való önazonosság védelmét teljes egészében kiüresítené. [60] A Kúria megítélése szerint mindezek alapján az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés második mondatának csak olyan jogi szabályozás felel meg, amely bármilyen csekély, de valamely korlátozást, feltételt felállít a fiú és lány kiskorúak tekintetében a nemátalakító kezelésekhez való hozzáféréssel kapcsolatban. [61] Mindezek alapján a Kúria megítélése szerint (…) az „igen” és a „nem” szavazatok többsége is olyan alapjogi kollíziót eredményezne, amelyet csak az Alaptörvény módosításával lehetne feloldani. Ennek fényében (…) az adott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint kizárt tárgykört érint (…).”
Érdekes, hogy a Kúria a nemváltás jelenlegi hazai szabályozását nem nagyon vette figyelembe, pedig talán érdemes lett volna: a nemváltás menetére nézve alig létezik jogszabály, csupán a végeredményt rögzíti az anyakönyvi törvény. A nemváltoztatás pedig a rendszerváltás utáni évek során kialakult szokás útján, jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kialakított követelmények szerint történik. És előbbiek közül egyikben sem szerepel, hogy csak nagykorú személy változtathatná meg a nemét, így az sem mondható, hogy jelenleg kizárt lenne a kiskorúak számára a nemváltó kezelések igénybevétele (míg a kérdésben szereplő „gyermekek számára is” arra utal, hogy kis- és nagykorúak helyzete jelenleg eltérő). Ezzel egyáltalán nem foglalkozott a Kúria. Ráadásul azt feltételezi, hogy az elérhetővé tétel általános, korlátok nélküli elérhetővé tételt jelent, ám az említett „gyermekek számára is” kifejezés arra is utalhat, hogy gyermekek esetében is érvényesül majd legalább az a feltételrendszer, ami a felnőttek esetében. Ezek alapján inkább merülhetne fel a kérdés egyértelműségének hiánya, mivel abból nem egyértelmű, hogy az Országgyűlést terheli-e jogalkotási kötelezettség (hisz eddig se volt jogszabály, a kiskorúak pedig szövegszerűen nem voltak elzárva a kezelésektől), és hogy milyen jogalkotásra köteles.
A Kúria tehát az alapjogi kérdések kibontásával elég ingoványos talajra tévedt. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a kormány által országos népszavazásra bocsátani kívánt – inkább kampányszerű, mint valóban átgondolt - kérdésben végső soron az ország lakossága helyett a Kúria háromtagú tanácsának véleményét ismerhettük meg.
Forrás:
https://kuria-birosag.hu/hu/nepszavugy/knkii4064620219-szamu-hatarozat
