Az alkalmassági követelményeknél a –tól és az –ig értékek megadása komoly dilemma lehet, különösen, ha vannak egymástól függő mutatók is. Így például a teljesítmény, és az annak eléréséhez szükséges fogyasztás, mint az alábbi esetben, mely a Döntőbizottság elé került:
„D.167/14/2021.: az ajánlatkérő a beszerezni kívánt légfertőtlenítő berendezések tekintetében minimum műszaki követelményként - egyéb műszaki elvárások mellett - előírta a műszaki leírásban, hogy a megajánlott készülék névleges elektromos fogyasztása maximum 100 W lehet. Az ajánlatkérő a kérelmező ajánlatának érvénytelenné nyilvánító döntésében azt állapította meg, hogy ezen műszaki előírásnak nem felel meg a kérelmező által megajánlott berendezés, mert annak 120 W a maximum elektromos fogyasztása. A kérelmező e körben arra hivatkozott, hogy alacsonyabb teljesítmény mellett az általa megajánlott berendezés fogyasztása is alacsonyabb. A kérelmező a 100 m3 óránkénti légcsere teljesítményre vonatkoztatta a fogyasztási adatot, amely során csak 40 W a berendezés fogyasztása, mely nem haladja meg a 100 W maximális fogyasztást. Hangsúlyozta, hogy a berendezés fogyasztása a teljesítmény beállításától függ, az ő berendezése alacsony és magas fokozaton is működtethető és a maximális fogyasztás is a beállítással szabályozható. A DB ezen érvelést nem tudta elfogadni, mert az ajánlatkérő a max. 100 W elektromos fogyasztás követelményt nem kötötte a 100 m3 légcsere teljesítményhez. Az ajánlatkérő a berendezésekre vonatkozóan tett minimum műszaki előírása során nem azt rögzítette, hogy a 100 W maximális fogyasztást 100 m3 légcsere teljesítmény esetén ne haladja meg a készülék, hanem önmagára a berendezés egészére vonatkozóan követelte meg, hogy a berendezés bármilyen teljesítmény mellett se haladja meg a maximális 100 W fogyasztási értéket. Tehát a legnagyobb teljesítmény mellett se lépje át a berendezés fogyasztása a 100 W-os mértéket.
Azt nem rögzíthetjük, amire a kérelmező hivatkozott, hogy az ajánlatkérő nem kíván 100 m3-nél magasabb teljesítmény fokozatot használni, az előírásokból az következtethető, hogy az ajánlatkérő 100 m3/h légcsere teljesítménynél magasabb mértékben is szeretné használni a berendezéseket, legalábbis ennek a lehetőségét meg kívánta teremteni, mivel minimumként írta elő a 100 m3/h légcsere teljesítményt.”
Lehetőleg minél kevesebb DB döntést szeretnék kommentálni, de a fentieket nehezen értem. A magam részéről úgy vélem, hogy a két vizsgált érték egymással szorosan összefügg: szeretnék elérni x teljesítményt, és ehhez legfeljebb y-nyi fogyasztást tartok elfogadhatónak. Ha az ajánlatkérő által megajánlott eszköz képes legalább a minimumteljesítményt nyújtani úgy, hogy közben a fogyasztás se haladja meg az elvárt maximumot, akkor az ajánlat, úgy gondolom, teljesíti az alkalmassági elvárásokat. Maga az ajánlatkérő hivatkozott a követendő mércére: „a Döntőbizottság következetes gyakorlata szerint az ajánlatkérő joga meghatározni a beszerzési igényét a Kbt. által meghatározott keretek között anélkül, hogy az a versenyt indokolatlanul korlátozná.”
A kérdés tehát az, hogy nem korlátozza-e indokolatlanul a versenyt az, hogy ajánlatkérő meghatározza a maximum fogyasztást, ezzel azonban kizárja a versenyből azon eszközöket, melyeknek bár névleg nagyobb a maximális fogyasztásuk, azonban lehetőség van alacsonyabb fokú beállításra. Az ajánlatkérő, majd a Döntőbizottság is a szövegszerű, és ez esetben szigorúbb megközelítést alkalmazta a funkcionális helyett. Tekintve hogy uniós támogatásból valósult meg a közbeszerzés, érdemes lehet ilyenkor a támogató hatósággal is konzultálni, hogy ők vajon melyik szemléletet favorizálják. Illetve érdemes a Döntőbizottság által említetteket megszívlelni („Ezen műszaki minimumkövetelmény előírást nem sérelmezték az ajánlattevők, ezen előírás tekintetében kiegészítő tájékoztatás kérés a közbeszerzési eljárás során nem érkezett.”), és időben élni a Kbt. adta lehetőségekkel.
